Nyár, forróság… a hőség nap közben szinte már elviselhetetlen, ezért a kertbe legfeljebb a kora reggeli és az esti órákban tudunk kimenni. Akkor viszont mindenképp érdemes, mert a nyár bősége, a szebbnél szebb virágok, a növekvő termések úton-útfélen a szemünk elé tárulnak.
De beszéljenek inkább a képek! 🙂
A paprikák szépen növekednek, a szénás mulcs pedig sokat segít a talaj nedvességtartalmának megtartásában és a gyomok visszaszorításában is. Az egynyári rézvirágot a szomszéd bácsitól kaptuk, csodaszép színekkel tölti meg a kertet.
Sajnos csak ennyi maradt a kb. 50 db káposzta palántából, amik még tavasszal olyan szépen indultak neki az életnek. A földibolhák legalább jóllaktak… mindenesetre jövőre megpróbálkozunk a fátyolfóliával, hogy nekünk is maradjon valami káposztaféle.
Az idei évben a zellert többszöri próbálkozásra sem sikerült magról felnevelni, így végül a piacról kerültek ide ezek a szép kis növények. A mulcs alatt úgy tűnik, igazán jól érzik magukat!
Az egyik legérdekesebb dolog számomra a kertészkedésben, ahogy végigkísérhetem egy növény életét egészen a “születéstől” kezdve az elmúlásáig, egészen az elenyészésig… Itt most egy képen a csodaszép, kinyíló patisszon-virág és a már fejlődésnek indult mini patisszon termés. Egyszerűen meseszép! 🙂 Szerintetek is?
A kép előterében egy csípős paprika palánta a mulcs között, mögötte jobbra az idei év új befutója a kertben: Echinacea, vagyis Kasvirág. Tavasszal kaptuk egy kedves ismerőstől ezt a tövet, amit egyelőre szaporítani szeretnénk. Balra a paprika mögött pedig az Egynyári üröm tündököl, amit nemsokára “szüretelhetünk” is.
A bazsalikomnak sokszor futottunk neki ebben az évben, mert a csigák egyik nagy kedvence, belőlük pedig bőven volt ebben az esős májusban, júniusban. Amit egyik nap kiültettünk, annak reggelre hűlt helye lett. 😦 Persze, a remény hal meg utoljára és szerencsére a melegágyban sok-sok palánta várta a kiültetést, így előbb-utóbb sikerült a stabilizálásuk az uborkasor mellett.
Az uborkán megszámlálhatatlanul sok sárga virág nyílik, és a képen is jól látszik, hogy a mini uborkán kívül már egészen szép példányok is vannak, amik – bízunk benne, hogy méltó módon – a hasunkban végzik pályafutásukat. Váljanak egészségünkre! 🙂
A fügebokrot nagyjából 10 éve ültettük a kiskertbe és nem is gondoltuk, hogy egyszer hatalmas, 5-6 méter magas, terebélyes bokorrá növi majd ki magát. Az első 7 évben óvtuk-védtük a téli fagytól, minden ősszel betakartuk szivaccsal és fóliával, és tavasszal reménykedve figyeltük, hogy megindul-e benne az élet. Egy évben kétszer is terem: az első körben ugyan kevesebbet, de így júliusban már finom érett fügéket csemegézhetünk.
A homoktövis bokrokat 5 éve ültettük, és láss csodát! Tavaly még csak pár szem volt a nőivarú egyedeken, ebben az évben pedig telis-tele van gyümölccsel! Persze, ne igyunk előre a medve bőrére, még meglátjuk, szeptemberben mennyit szüretelünk majd. Mindenesetre most csodálatos látvány!
És végül, de nem utolsósorban elkezdett érni a szeder is. Kicsit édes, kicsit savanyú… de finom! Igazából, ha reggel kimegyünk a kertbe, akkor közben jól is lakunk 🙂
Életfa Természetbarát Egyesület 